HÍREK/ÚJDONSÁGOK


A köpeci szil második helyen végzett az Európa Év Fája versenyen
A 2012-ben megszervezett Európa Év Fája verseny nyertese a felsőmocsoládi (Magyarország) hárs. A nyertes hárs 11.158 szavazatot kapott, ezt köve...
Szavazzon az Európa Év Fájára
2012. február 1 - 29 között lehet szavazni az Európai Év Fája nemzetközi verseny döntőjébe jutott fáira. Kérjük látogasson el a www.treeofthey...
A 2011-es Év Fája Romániában a köpeci szil
2011. október 31-én lezárult a szavazási időszak az Év Fája Romániában verseny keretében. A leadott szavazatok érvényesítése után az első helyen...
European Tree of the Year
 
SZAVAZZ AZ ÉV FÁJÁRA
Szavazatok: 218
Város:
Posmuş / Paszmos
Utca:
173
Megye:
Bistriţa-Năsăud / Beszterce-Naszód
Tipus:
Stejar de baltă (Quercus palustris) / Mocsári tölgy
Életkor:
605 ani / 605 éves
Kerület:
7,10 m
Magasság:
25 m
Történet / Leírás:

A paszmosi mocsári tölgy azokra az időkre emlékeztet bennünket, amikor a helybéli Teleki kastélyt még erdő vette körül. A fa törzsén található fémtáblácskán az „Anno 1406"-os felirat olvasható. Az évszámot a gróf széki Teleki család határozta meg, amely a kastélyt és a hozzátartozó uradalmat a XVII. századtól birtokolta. Paszmost gróf széki Teleki Mihály (1634-1690) erdélyi kancellár szerezte meg, és a család birokában maradt az 1948-as államosításig. A tölgy megközelítőleg 25 méterre az udvarház mögött található. Az idők folyamán a viharok nem kímélték, de sikerült túlélnie ezeket. 1920-ban a villám kétszer is belecsapott. Szerencsére gr. Teleki Ernő (1902-1980), a paszmosi uradalom tizedik és egyben utolsó tulajdonosa, eloltotta a tüzet és megmentette a fát. Ekkor vágott le egy nagy alsó ágat a tölgyről. Az eseményről fotó is tanuskodik. A gróf Teleki Ernő hagyatékában maradt iratokból azt is megtudhatjuk, hogy 1948-ban a tölgy kerülete 640 cm volt.

A paszmosi kastélyt (ahogyan a helybéliek nevezik) az elmúlt évszázadokban többen is megörökítették. (Az épületegyüttes messziről kastélynak tűnik, viszont közelebbről megvizsgálva rájövünk, hogy erődített kúriáról van szó.) A XIX. században készült festményeken, rajzokon a tölgyfa jól kivehető. A paszmosi Teleki erődített kúria leírása megtalálható a neves kolozsvári művészettörténész B. Nagy Margit „Stlílusok, Művek, Mesterek" című kötetében (Kriterion könyvkiadó, Bukarest 1977), ahol az óriási tölgyet, mint természeti csodát említi a szerző. A tölgy visszatérő motívumként megjelenik gr. Teleki Ernő víziószerű rajzain is, amelyeket a dobrudzsai kitelepítés évei alatt rajzolt Măcinban (1952-1955). Ma gr. Teleki Ernő rajzai Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria art brut gyűjteményét gazdagítják. Szerzőjük életéről és munkásságáról dokumentumfilm készült „Démonok tánca" címmel, amelyet 2011 áprilisában mutatott be a Duna Televízió.

A tölgy - ha beszélni tudna - sokat mesélhetne Erdély viharos történelméről, szászokról és románokról, Paszmos egykori lakóiról, valamint egy magyar arisztokrata család életéről, aki évszázadokon át részt vállalt Erdély történelmének alakításában. A tölgy tanúja volt a Teleki család és uradalom virágzásának, majd pusztulásának, amely egyenes következménye volt a második világháború után a Kelet-Európában megjelenő kommunizmusnak. Ez a folyamat nemcsak az arisztokrácia megsemmisítését eredményezte, hanem egy nemzetnek, a szászoknak az eltünését is az országból. A tölgy árnyékában generációk nőttek fel, akik tehetségük és lehetőségeik szerint építették, szépítették a paszmosi udvarházat és környékét. Egy jelentős beruházás gr.Teleki Pál (1719-1773) és felesége gr.Haller Borbála idejében történt. Emléküket a főbejárat fölötti egykori kettős címer őrzi, amely évszázadokon át díszítette a bejáratot, és amely ma a pusztulóban lévő kastély egyik istállónak használt helységében porlad. A tölgy árnyékában írta verseit és memoárját a költő gr. Teleki Ferenc (1785-1831), aki korának neves matematikusaként a Tudományos Akadémia tagja is volt. Gr.Teleki Ferenc fennmaradt levelezéséből megtudjuk, hogy 1824. április 27-én a kastély tűzvész martaléka lett, de a tölgyfa épségben megmaradt. A családi irattárból az is kiderül, hogy 1848-ban az épületet a szomszéd település, Kissajó, lakói felgyújtották és feldúlták. A kastély utolsó kifosztása 1944-ben történt, amikor a szovjet csapatok és a helybéli lakosok ismét kiürítették az épületet megsemmisítve az értékes könyvtárat, képtárat, elhurcolva a kastélyban található műkincseket. Megmaradtak a puszta falak, ahová egy időre beköltözött az Állami Mezőgazdasági Szövetkezet. Jelenleg a kastély gazdátlan és romokban hever. A tölgy viszont rendíthetetlenül áll és őrzi az évszázadok emlékeit, elgondolkodásra ösztönözve az arrajárót, aki esetleg kutatja Paszmos és környéke történetét. A tölgy, amely űgy tűnik, hogy az örökkévalóság élő példája, várja, hogy felfedézzék, remélve, hogy ezáltal a kastély is újra életre kel, egy szebb és jobb jövőt hozva ebbe a mezőségszéli, regényes erdélyi vidékre.

 

 
szervező
mediatámogató
Think outside